Fájó torokkal, és zsibbadt lábakon tettem meg nagy nehezen az utat a kocsiig. Kivágtam a mikrobusz ajtaját, lerogytam az ülésre, és már csak röhögni tudtam ezen az egészen. Peti, még mindig az égő cigit szorongatva, nemes egyszerűséggel, a combomon térdelve mászott át rajtam a helyére.
- Auch, hülye. - dörzsöltem meg a lábam.
- Bocs. Vonta meg a vállát, és beleszívott a cigijébe, a füsttel pedig egy az egyben telefújta az autó hátsó felét, amiből az elől ülő két úriember semmit nem vett észre, egészen addig, amíg köhögni nem kezdtem.
- Baszki, Péter, mondtam, hogy itt nincs füstölés, húzás kifelé! - kiáltott rá a sofőr idegesen.
- Ő nem volt itt, amikor ezt mondtad. Vagyis itt volt, csak aludt. - védtem mégis Petit könnyező szemmel, és sietve letekertem az ablakot.
- Soha többet nem tartok úgy hegyi beszédet, ha Péter nincs jelen, vagy épp ki van ütve. - jegyezte meg.
Az átmelegedett kocsi miatt hamar megszomjaztunk, így jobb híján kénytelen voltam beérni azzal az isteni, szénsavmentes, húgymeleg kólával, amit nemrég Kiara hajított felém videózás közben, és amivel azután Zalánt akartam leütni. Mondjuk, ezt Péter meg is tette helyettem. Szóval megpróbáltam öklendezés nélkül legyűri azt az egy kortyot, ami valami íratlan szabály alapján "az én adagom" volt, utána Kiara ünnepélyesen elkobozta az italt, mondván hagyjak másnak is. Én ezt örömmel meg is tettem.
Nem tudom, mennyi idő telt el, vagy hogy mikor aludtam be, de mi másra is kelhettem volna, ha nem a többiek kiabálására.
- Ott, látod? Hamburg! Ki van írva, már csak pár kilométer! - mutogatott előre Kiara csillogó szemmel.
- Itt már nehéz lesz eltévedni. - dőlt hátra elégedetten Zalán.
- Jó reggelt. - csúsztam feljebb az ülésen.
- 'Reggelt. Mindjárt ott vagyunk. - mosolygott rám Andris. - Ezúttal tényleg. - tette hozzá gyorsan. Felnevettem.
- Ó, végre. - nyújtóztam egyet.
- Mosooolyt! - húzott magához hirtelen Peti. Szóval el lehet képzelni, milyen fejem lehet "életem első szelfije Péterrel". Míg ő fogkrémreklámba is beillő mosollyal, lazán vigyorog a kamerába, addig én nagy (és álmos) szemekkel, kócos hajjal, erőltetetten mosolygok mellette.
- Megy a facebookra. - nevetett.
- Nem fog. Nincs is mobilneted... - röhögtem fel kárörvendően.
- Majd ha hazaérünk, tuti kint lesz a faladon. Ez lesz az új profilképed, ugye? - nézett rám kiskutyaszemekkel.
- Nem - nevettem ki.
- Pedig egyértelműen jobban nézel ki ezen, mint a mostanin...
- Köcsööög! - hördültem fel, és belebokszoltam a vállába.
- Úgy ütsz, mint egy lány. - vigyorgott.
- Eh...Kösz?
- Hé, fiatalok! - nézett ránk Andris a visszapillantóból. - Csönd legyen! Naszóval. Most értünk ide Hamburgba, ahogy leparkolok ezzel a tragaccsal, ugrás kifelé, és indulunk valami hotelt keresni. Addig is nyugi van.
- Gyerünk, Petra, most üss rá egy olyan lányosat! - röhögött ki Zalán.
- A másik kiskorú is kussol! - hordta le Andris.
- Rendben, apu! - nyafogott visszatartott nevetéssel.
- Ott egy parkoló, vagyis remélem, hogy az az. Megállunk, és megkérdezzük valakitől, hol van itt valami szállás. Oké? - nézett hátra Andris, gondolom valami választ várva, de mi csak ártatlanul pislogtunk rá, mire legyintve visszafordult, és továbbra is az utat pásztázta.
Pár perc szerencsétlenkedés után végre sikerült betolatnunk a méretes mikrobusszal egy megfelelő parkolóhelyre (vagy kettőre). És a neheze még hátra volt. Nos, úgy beszéltük meg, hogy megkérdezünk valakit, mi, hol, merre. De bepárásodott elménkre a friss levegő cseppet sem volt jótékony hatással, ahogy kiszabadultunk a fülledt autóból, öten hatfelé akartunk menni. Kiara chipset akart mindenáron, és egy hirtelen jött szeretetroham miatt valami ajándékot az öccsének, Peti, ha már lehetősége adódott rá, rögtön rágyújtott, és egy "írok a csajomnak" felkiáltással egy gyors üzenetet küldött az anyukájának, hogy minden a legnagyobb rendben. Na ja. Zalán kifeküdt a fűre, és narancslevet követelt, én pedig érthető okokból csak be akartam végre esni egy nyomorult boltba, és venni legalább egy kétliteres ásványvizet, vagy bármi iható löttyöt. Őszintén, észre sem vettem, hogy Andris mindeközben a parkolótól jó tíz méterre, a sétálóutcán magyarázott, hevesen mutogatva egy idős nőnek, aki ijedten bólogatott, elmutatott az ellenkező irányba, és két marokkal megragadva a táskáját, gyorsan odébbállt.
Szegény Andris tehetetlenül tárta szét a karját,és nagy léptekkel sietett vissza hozzánk.
- Mi volt? - haraptam be a számat visszatartott nevetéssel.
- Mi lett volna? Elküldött a picsába. - röhögött. Végignéztem rajta, és tény, hogy nem olyan tipikus "bizalomgerjesztő alaknak" nézett ki. Tetovált kar, kifakult, eredetileg fekete Slipknot póló, enyhén szőkített haj... Igen, határozottan elküldeném melegebb égtájakra, ha egy magányos öreg néni lennék, műbőr táskával.
Juhuu^^
VálaszTörlésNagyon tetszik ^^
Folytasd
<3 :-*
Uu, köszi! ^-^ Ma felrakok még pár részt. :]
Törlés